Önkontroll

Szóval közeledik az a pillanat, amikor már gyakorlatilag semmit nem leszek hajlandó leírni a blogomba amit gondolok. Amikor csak lábujjhegyen és oldalazva írok már. Fogok nyitni egy másik blogot, mert valami miatt nem tudom abbahagyni és más néven újrakezdem, de most már jól. Nem foglalkozom azzal, hogy ezt olvassák is, csak írok, mert jól esik. Valahogy azonban kiderül – végül is látszik – hogy én írom azt is, és a tudomásomra jut hogy a tudomásukra jutott és ezért nemsokára oda is csak lábujjhegyen és oldalazva írok majd. És akkor megunom azt is, és nyitok egy még újabbat, és ez így megy tovább. Aztán majd egyszer kinyírom az öncenzúrát és ott fogok ülni a képernyő előtt, ujjaim egy centivel a billentyűk fölött és.

Önkontroll” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A klasszikus naplóírás is zűrös az őszinteséget tekintve. Addig jó, amíg véletlen sem jut eszembe, hogy ezt más is olvashatja rajtam kívül.
    Álnévvel teljesen anonimban? Csak akkor kétséges, hogy megtalálnak eddigi olvasóid.

  2. Kedves Peti!

    Ápr. 27. óta foglalkoztat, hogy miért akarod abbahagyni ebben a formában az írást. Több változatom van.
    Az őszinteségről csak annyit: ha bárki naplót ír, tudat alatt benne van, hogy más is olvashatja. Egyáltalán magunkhoz vagyunk őszinték, vagy csak ahhoz az énünkhöz, amilyenek szeretnénk lenni?

    Üdv.
    Kati

Minden vélemény számít!