Kalapdivat

Apu születésnapja alkalmából többen hazajöttek, hogy a tükör előtt kalapokat próbáljanak…

Az egész úgy kezdődött, hogy Apu megszületett, aztán néhány évvel később Violának eszébe jutott, hogy egy kényelmes széket kellene venni a születésnapjára. A gondolatot tett követte, és az események egészen odáig jutottak, hogy a végén Apu őszinte örömmel belehuppant az új ülőalkalmatosságba,és azt mondta:

– Hát gyerekek, ennek igazán örülök.

Az ilyen pillanatok egyébként elég ritkák, mármint amikor Apu igazán örül a gyerekeivel kapcsolatos dolgoknak. Erről nem más, mint mi, gyerekek tehetünk, hiába tekergetjük a nyakunkat, és pislogunk oldalra, az esetleg máshol megbúvó tetteseket keresve.

De ilyen vidám, születésnapi pillanatban nem szándékom elrontani a kellemes hangulatot.

Mi sem ezt tettük akkor, azon a bizonyos együttléten, hanem Apu öröme feletti örömünkben nekiláttunk kalapokat próbálni.

kalap3Sok kalap volt, Frankok is voltak bőven, sakáig tartott a divatbemutató, elfáradtunk, hazamentunk.

Másnap volt még egy emeletes torta, megjöttek Tomiék is, de a korábbi jó hangulatot nem sikerült visszahozni, főleg, miután Reuvent szigorúan megbüntettem, mert a gyülekezeti ruhaturkálóban tette le a kabátját, és mire észbekaptunk, elturkálták.

– Nem veszek neked új kabátot!- montam neki teljes apai szigoromat latba vetve.

Margó a gyerekruhafogas hiányával védte a gyereket, azt mondta, hogy ő nem hibás, és tudtam, hogy igaza van, nem Reuven a hibás, hanem az apja, aki nem tud, vagy nem akar gyereket (meg feleséget) nevelni…

Vagy én volnék neveletlen?

– Vegyél még a tortából!- hallottam Anyu kínáló hangját.

Elképzeltem, ahogy Apu bent a szobában hintázva forog a székkel.

Boldog születésnapot!

(2004-11-28)

Ez is érdekelhet

Kalapdivat” bejegyzéshez ozzászólás

Minden vélemény számít!