Hit? Vita?

Néhány hónapja írtam, aztán mégsem tettem közzé:

Egy általam alapított és irányított blogból lettem kizárva, mert meggondolatlanul olyan kifejezést használtam, hogy “traktálás (agymosás)”, és bár elnézést kértem attól, akinek “fájdalmat okoztam” e szavakkal és annak -vélt-  “mögöttesével”, néhányan olyasmiket zúdítottak rám, hogy hozzászólásaim “émelyítőek, provokatívak, önteltek”, “üres fecsegő” vagyok, és “öntelten ostoba”, végül valaki közölte, hogy ” örülnék neki, ha itt a blogon nem erőltetnéd e hitvitákat. Nem értünk egyet veled, és nem akarunk itt hitvitákat folytatni. Kész.”, végül megkért, hogy “Ne akarj minket önmagadhoz téríteni. Jobb lenne, ha itt a családi blogon tekintettel lennél többségünk ezzel kapcsolatos “érzékenységére”, és alkalmazkodnál a többséghez – mert egyébként a kapcsolatok romlását munkálod.” Mindez oda vezetett, hogy megigértem nekik: “Soha többet nem írok a blogra hittel, vallással kapcsolatos dolgokat.”

No de miért van az, hogy szinte bármikor, ha megszólalok, családi “hitvita” kerekedik belőle?

A Kirekesztett

Két oka van:

1-HIT. Mivel a hívők alapból mindent hitből tesznek, ezért ha bármilyen profán dologban eltér az övékétől a véleményem (pl. gyereknevelés, politika, művészetek, időjárás, bármi), akkor szerintük nem a véleményükkel nem értek egyet, hanem a hitük ellen támadok, az Egyedüli Tökéletes Renddel szemben lázadok, nem vagyok tekintettel érzékenységükre, eleve rosszindulatból írok, gonosz vagyok.

2-VITA. A hívők nem tudnak, de nem is akarnak vitatkozni, mert elő van nekik írva, hogy az bűn. Én a párbeszéd híve vagyok. Az utóbbi időben azért nem járok semmiféle vallásos rendezvényre (zsinagóga/templom/mecset), mert beleuntam, hogy folyton ugyanannak az ürgének a vallásos okoskodását kell bambán hallgatni, miközben engem a mellettemülő véleménye érdekel, vagy éppen én szeretném mások elé tárni, hogy mit gondolok a dolgokról. Úgy látom, hogy a családi blog is ilyen templomi kegyhellyé vált, ahol a dialógust a liturgia váltotta fel, ennélfogva csal akkor szólhatsz, ha előtte megvizsgáltak, és megállapították, hogy mondanivalód beleillik a hitvallásukba.

Az a legszomorúbb, hogy mindez a családi egység jegyében folyik, és nem veszik észre, hogy éppen fordított hatást érnek el, és akik nem szeretik a kirekesztést, vagy a megfélemlítést, lassan leválnak a -régen annyira egységes- testről.

Nem veszik észre, hogy az szolgálná a család egységét, ha elfogadnánk egymás másságát, sokszínűségét, és elfogadnánk, hogy valakinek nem azért más a véleménye, mert gonosz ember, hanem csak azért, mert másik ember, más ember.

Hit? Vita?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én értem miért félnek a keresztények gondolkodni… Félnek, hogy olyan kérdésekkel kellene szembenézni amit nem tudnak megválaszolni. A minap a barátnőmmel pont egy ilyen párbeszéd zajlott…hogy megkérdőjeleződött szinte minden amiben felnőttem, amiben régen “hittem”.. De valójában nem én hittem, hanem elhitették velem, vagy belém sulykolták, hívjuk ahogy akarjuk… Én azt szeretném ha olyan hitem lenne,ami megingathatatlan, ami az enyém, amit én fedezek fel, amit nekem ad Isten! Azt soha senki nem vehetné el tőlem. Persze tudom, hogy erre egyből kapnám, hogy én-én-én,öntelt vagyok és egoista…pedig nem, csak keresek valamit amit már rég elvesztettem, vagy soha nem is volt az enyém, de Isten tudja egyedül, hogy ezt tiszta szívből, hátsó szándékok nélkül néha nagyon elkeseredetten teszem…
    Szerintem nincs veled semmi baj, azzal a cikkel sem volt baj amiben arról írtál miről beszélgettetek Magival sétálás közben, ami után úgy le lettél oltva a kommentekben… Egyszerűen nem vagyunk egyformák és nem egyforma utat járunk be, sajnálom, hogy ennyire nem bíznak benned a testvéreid. De tudod.. Aki elkezdte a jó munkát benned Az be is végzi… Úgysincs más utad ha egyszer elkezdtél gondolkodni…

  2. Amen, Amen!
    Bogikám most úgy megölelnélek!! Sőt, még puszit is adnék!
    Néhány megjegyzés:
    1- nem csak a keresztyének nem gondolkodnak (legalábbis szűkítik le a gondolkodásukat /félelemből, vagy kényelemből/), hanem minden vallás hívei, de legalábbis az általam ismert zsidók és muszlimok.
    2- tudom hogy nincs velem semmi baj, azon kívül, hogy nem vagyok tökéletes, sőt…
    3- nem kell sajnálkoznod a tesóim miatt, nagyon jó fejek ők, a vallási kérdéseken kívül teljesen megbíznak bennem, azok a csúnya jelzők is csak a szent hevület miatt csúszott ki a szájukon, valójában ők sem gondolták azt komolyan.

  3. Hm…ha lehet hohmecolni egy kicsit.

    Szerintem a kereszténység is,meg a judaizmus is válságban van.A kereszténység – szerintem – a felvilágosodás óta nem igazán tudta integrálni a tudományos világképet.Korábban, a középkor elején-közepén még működött a duplex veritas,azóta viszont az allegorikus Biblia-értelmezés komoly gondban van.

    A judaizmus esetében pedig a rabbinikus judaizmus nem találja a szerepét.Korábban,a 70-es nemzeti katasztrófa és nagyjából a XIX.század vége között fontos szerepe volt a zsidó közösség egybentartásában,szellemi és jogi védelmében.Mára ez a szerep megszűnt,maradt a halákhikus,sokszor öncélú sakkozás mint elfoglaltság,ami egyre kevésbé vonzó – világszerte.Arról nem is beszélve,hogy a rabbinikus hagyomány kifejezetten a galutban (Babilon) lett életrehíva,száműzetésbeli kihívásokra válaszul,így szerintem Izraelben jelentős része anakronisztikus.

    (Izraelben hogy alakul a haredi tábor létszáma,befolyása? Bp-ről nehéz megítélni.)

  4. Nekem innen az a benyomásom, hogy lassan, de csökken az ortodoxok befolyása, a magas gyerekszaporulat miatti létszámnövekedés mellett a kitérések is egyre inkább szaporodnak, és bár összességében nő a haredik aránya a lakosság körében, úgy tűnik, hogy a vallásosság egyre kevésbé divatos, becsült, elfogadott dolog, a vallásosok inkább védekező állásokban vannak, a korábbi támadóval szemben, még ha ilyen-olyan ürügy miatt ki is mennek néha az utcára szemeteskukát égetni, vagy kakás-pelenkát dobálni.

  5. Fájdalmasan jó,és erős írás!
    Szomorú tapasztalatokat Szerezhettél vallásos emberektől.
    Sajnos,így akaratlanul is a falak épülnek a hidak helyett.
    Én is kaptam “kiosztásokat”,és kaptam minősítéseket vallásos emberektől,-csak azért,mert nem osztottam a véleményüket.
    Ami vigasztal engem: Már évezredekkel ezelőtt is csak egy kevés “maradék” volt hű az Örökkévalóhoz Izraelben (is),és nincs ez másképp a kereszténységben sem.
    Örömmel fedeztem fel azokat a hívő embereket,akikkel “kényes,nehéz,rázós” témákról is lehet beszélni.
    Kívánom Neked is,hogy gazdagodj jó tapasztalatokkal.

Minden vélemény számít!