Nyugalmas sajgás

Mostmár megkönnyebülhetek, mert vége a háborúnak, többé nem kell folyton a tévét bámulnom, hogy mi van. Magi feleslegesen vette tegnapelőtt a fejhalgatót, hogy a híradó alatt is elektromosorgonálhasson, ugyanis nincs többé híradó. Feleségem sosem mondta, hogy zavarja az ágyúzaj, vagy a katonaiszakértőbácsi -számomra egyébként kicsit szimpatikus- baritonja, noha kifinomult emberismeretem alapján sejtettem ezt, próbáltam is lábujjhegyen tévézni, de nem ment.
Ne nézz híradót, mert kiürül a fejed, vagy üres marad, ha előtte is az volt.

Küzdöttünk, mert milyen dolog az, hogy az ember időt és fáradtságot nem kímélve megtanul bunyózni, aztán mégsem bunyózik. Atombombánk is van, nyilván majd azt is bevetjük valamikor. Mimásra használnánk? Ha kalapácsod van, mindent szögnek nézel.

Nem érdekel a nemzetközi imázsunk. Ha az élet és a “jó nemzetközi imázs” között kell választanom, inkább az előbbire szavazok.

Nem voltunk erkölcsösek a harcban? Erkölcsös csak akkor lehetsz, ha előbb élve maradsz, túlélsz, és ennek bizony az az egyetlen módja, hogy előbb erkölcstelenül viselkedsz, hogy aztán erkölcsösen élhess. Egyébként meg az hogy erkölcsös vagy, nem azt jelenti, hogy nem vagy erkölcstelen.

Az ellentéteknek 3 fajtája van: a kizáró ellentét (amikor az egyik állítás igaz volta kizárja a másik igaz voltát), a megfordítás (amikor ugyanarról a dologról ellenkező nézőpontokból nyilatkozunk) és a fokozati ellentétesség (ami egy skálatartomány két végének összevetésén alapul, pl. kicsi-nagy). Az erkölcsös-erkölcstelen dilemma a középső, megfordításos ellentét-fajtához tartozik. Szerintem.

Milyen lenne a Biblia, ha huszadik századi sztorik alapján írták volna? Megdobnak kaszámmal, dobd vissza humanitárius küldeménnyel, megdobnak cyklon B-vel dobd vissza… Mivel?

Az hogy ölsz, nem azt jelenti, hogy gyilkolsz.

Mindkét oldalon vannak áldozatok. “Láttam egy bácsit. Iszonyúan be volt esve a szája. Tudod, egyetlen foga sem volt. És tudod mi volt a szörnyű? Az összes körme tövig le volt rágva.”

Különben, mint mondják, rendszerint bő eső hullik nagyobb csaták után, hogy elmossa a harc porát. Legalább megtelik egy kicsit az elapadt Genezáret, már ezért megérte.

De nem is ilyesmikről akartam írni -mert már tényleg elég az erőszakból-, hanem arról, hogy itt-ott fájdogál, de nem tudom hogy pontosan mi, mert nem ismerem a testem belülről, sosem dolgoztam sebésszel. A szivem még hagyján, odáig simán elnavigálok, azt is tudom, hogy hol az agyam kábé, de a többi…? Most viszont megleplek! A vesét is megtalálnám! Úgy próbáld meg, hogy a két kezedet felteszed a csípődre, mint a néptáncnál, csak nincs köcsög a fejeden, és kicsit feljebb húzod őket, hátul, a hátizom mentén, aztán a lengőborda alatt egy kicsivel megállsz, ahol még puha. És akkor ott.

Minden vélemény számít!