Kukaracsa

kukaracsa cucarachaMikor még az eső előtt a gyári fűre hevertem, arra gondoltam, hogy az különbözteti meg az élőt a halottól, hogy ő elhesegeti a legyeket és a hangyákat magáról.

Arra is gondoltam, hogy a csend a lelke mindennek.

Felhők az égen, jönnek a hullaszagú békeidők, “és akkor jő el a fenevad”.

Annyi repülő gyakorlatozik odafenn, hogy a madarak teljesen megszokták, megfigyeltem, hogy udvariasan kikerülik őket, leszállnak, kémlelik az eget, és mikor továbbzúgnak, ismét felszállnak. A repülők tökre beépültek a madárvilágba, de a madarak is a repülők közé, sőt, főmadárként kezelik őket, itt nem pusztulnak a madarak az ütközésektől, az izraeli madarak okosak.

Hónapok óta nincs munka, csak azért járok be, hogy pénzt keressek, zsebredugott kézzel bóklászok a gyár körül, arra várok, hogy kirúgjanak, ha a főnököm lennék, már rég kirúgtam volna magam, de lehet hogy ezt már írtam egyszer. Most ismét van munka.

A mobilt messzire dobom magamtól, mert tegnap bemondták, hogy rákosít, ne legyen a testünkön, mikor sétálok akkor is messzire tartom magamtól a balkezemmel, mert ha mondjuk elpusztítaná a kezemet, legalább a jobbkezem megmaradjon rajznak, fotónak, betűnek. Ne hívjatok, úgyse veszem fel.

Minden mérlegre ráállok, naponta többször is, viszont titokban direkt arra megyek, ahol a kevesebbet mutató mérlegek vannak, ezek nem felfelé kerekítenek, nem gramm-pontosak Még akkor is erre megyek, ha hosszabb lesz így az utam. 74 kiló ruhástul, cipőstül, fazekastul.

A szomszéd utcában leesett egy kétéves gyerek a másodikról, de a szárítókötél felfogta a zuhanásban, ez mentette meg az életét, sőt, meg sem sérült. Ritka eset, de nem csoda.

A gyüliben erős szél verte a tetőt, az eső is morajlik mikor elered, ezt szeretem a legjobban, hogy könnyűszerkezetes az épület, és érezni a természet erejét, olyan, mintha a sivatagban lennék.

Valahogy elhangzott, hogy “kukaracsa” (cucaracha), erre rögtön felfigyeltem és leírtam, hogy meglegyen, Magi erre megkérdezte, hogy miért nem Jákób nemzetségéről jegyzetelek, mindenesetre örül, hogy legalább ezt tanultam a prédikációból, már nem hiába jöttem.

Az alkalom végén elbújtam a kocsim mögé a földre ülve, mert ha észrevettek az emberek, rögtön erős kényszert éreztek, hogy Anyu betegsége felől érdeklődjenek, és vállveregetve bátorítsanak.

Meg mert olyan megszokhatatlan ez az egész élet, vagy mi.

Ez is érdekelhet

Minden vélemény számít!