Kukaracsa

kukaracsa cucarachaMikor még az eső előtt a gyári fűre hevertem, arra gondoltam, hogy az különbözteti meg az élőt a halottól, hogy ő elhesegeti a legyeket és a hangyákat magáról.

Arra is gondoltam, hogy a csend a lelke mindennek.

Felhők az égen, jönnek a hullaszagú békeidők, “és akkor jő el a fenevad”.

Annyi repülő gyakorlatozik odafenn, hogy a madarak teljesen megszokták, megfigyeltem, hogy udvariasan kikerülik őket, leszállnak, kémlelik az eget, és mikor továbbzúgnak, ismét felszállnak. A repülők tökre beépültek a madárvilágba, de a madarak is a repülők közé, sőt, főmadárként kezelik őket, itt nem pusztulnak a madarak az ütközésektől, az izraeli madarak okosak.

Hónapok óta nincs munka, csak azért járok be, hogy pénzt keressek, zsebredugott kézzel bóklászok a gyár körül, arra várok, hogy kirúgjanak, ha a főnököm lennék, már rég kirúgtam volna magam, de lehet hogy ezt már írtam egyszer. Most ismét van munka.

A mobilt messzire dobom magamtól, mert tegnap bemondták, hogy rákosít, ne legyen a testünkön, mikor sétálok akkor is messzire tartom magamtól a balkezemmel, mert ha mondjuk elpusztítaná a kezemet, legalább a jobbkezem megmaradjon rajznak, fotónak, betűnek. Ne hívjatok, úgyse veszem fel.

Minden mérlegre ráállok, naponta többször is, viszont titokban direkt arra megyek, ahol a kevesebbet mutató mérlegek vannak, ezek nem felfelé kerekítenek, nem gramm-pontosak Még akkor is erre megyek, ha hosszabb lesz így az utam. 74 kiló ruhástul, cipőstül, fazekastul.

A szomszéd utcában leesett egy kétéves gyerek a másodikról, de a szárítókötél felfogta a zuhanásban, ez mentette meg az életét, sőt, meg sem sérült. Ritka eset, de nem csoda.

A gyüliben erős szél verte a tetőt, az eső is morajlik mikor elered, ezt szeretem a legjobban, hogy könnyűszerkezetes az épület, és érezni a természet erejét, olyan, mintha a sivatagban lennék.

Valahogy elhangzott, hogy “kukaracsa” (cucaracha), erre rögtön felfigyeltem és leírtam, hogy meglegyen, Magi erre megkérdezte, hogy miért nem Jákób nemzetségéről jegyzetelek, mindenesetre örül, hogy legalább ezt tanultam a prédikációból, már nem hiába jöttem.

Az alkalom végén elbújtam a kocsim mögé a földre ülve, mert ha észrevettek az emberek, rögtön erős kényszert éreztek, hogy Anyu betegsége felől érdeklődjenek, és vállveregetve bátorítsanak.

Meg mert olyan megszokhatatlan ez az egész élet, vagy mi.

Hozzászólás