Ünnepes

unnepes agi_diplomasMajdnem elsumákoltam az ünnepi beszámolókat.

1. Házasság
Tíz napos késéssel ünnepeltük 13 éves házassági évfordulónkat, azt is csak azért, mert valaki figyelmeztetett, hogy most van, vagy volt.
Mikor Magi olykor mellém ült, többször a vállamra hajtotta a fejét, de hamar elhagyta, mert kemény, csontos volt e testrészem, erre csendben elhatároztam, hogy megizmosodom, hogy jövőre puhább és kényelmesebb legyen fejrámhajtása.

Ó, Magi, tetszel nekem!
Olyan szép nő vagy, hogy időről-időre elgondolkozom rajtad.
Az ember teste csupa lázongás a megszokások és a begyakorolt életmód ellen, de aznap este mégis étterembe mentünk. Nem írom le, hogy mit csináltunk ott, aránylag könnyen kikövetkeztethető (szép magyar szó, az ilyesmin röhögnek hosszan a munkatársaim).
Szeressük egymást gyerekek.

2. Évzáró
Két héttel az iskolaév zárása előtt évzárója volt a fiúknak, táncoltak a kosárpályán, aztán mikor beesteledett, vásárolni lehetett az udvaron mindenféle kaját, amit korábban mi vittünk ingyen, ilyesmi is csak ebben a kapzsi zsidós országban fordulhat elő. Máig nem tudom kié volt a haszon.

Családias volt a hangulat, mindenki rohangált és kiabált, leültem egy padra, a melletem ülő bankos csaj mosolyogva rámköszönt, azt sem tudtam ki ő, persze később kiderült, hogy valakimnek az ismerőse. Ezen felbuzdulva én is üdvözöltem másokat, hátha ismerem őket.
Magit nehezen találtam meg, egy tornateremben népi dalokat énekelt a többiekkel. Nem tudom honnan tudta, hogy ilyen is van.
(képek később)

3. Ballagás
Nagyfiunk hetedikbe megy. A ballagáson nem volt semmi különös, megint táncoltak a kosárpályán. Az egyik osztály kifütyülte a búcsúbeszédét mondó tanárukat, a Reuven osztálya viszont megéljenezte az övékét, úgyhogy ez kompenzálta is a dolgot.

Kínosan hosszú ideig nem indult az osztályokról készült kisfilm bemutatója, mert a Windows (szokás szerint) akadékoskodott, aztán meg ledőlt az írásvetítő vászna.
(képek >>)

4. Diploma.
Azon kívül, hogy kellemesen laza, ünnepi külsőségektől mentes, és főként rövid volt a haifai egyetemen hugom diplomaosztója, és az utánna következő családi összeröffenés nyugodtan békés folyását még Ariel üvöltése sem tudta elrontani, az én szempontomból három dolog domborodott ki az eseményen:

a/ Véletlenül Ági apjának nézett engem kedvenc professzora.
– Csak mert a fényképezőgép eltakarta az arcomat.- védekeztem hevesen a röhögő tesókkal szemben.
– Ha látta volna a képedet, a nagyapjának nézett volna.- felelte valaki.

b/ Többen jogosan a fejemhez verték, hogy nincs diplomám, szégyen gyalázat, folyton csak dumálok, mások meg szép csendben megszerzik a másoddiplomájukat.

c/ Valaki kifejtette, hogy én tipikusan északi, oroszos, szocialistás hosszúnadrágban és félcipőben vagyok, míg ők -a telaviviak- rövidnadrágos és szandálos lezserséggel mozgolódnak közöttünk.
Nyüszítettem kínomban.
(képek >>)

Ünnepes” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nincs diplomád?
    Azt hittem, hogy már ledoktoráltál.
    Vagy hogy a pszichológia (vagy a ci(o)nikus irónia) professzora vagy.

Minden vélemény számít!