Hétvége

Ajándékjegyeket kaptunk egy komolyzenei koncertre. Először úgy volt, hogy én megyek Magival, de ő végül Doront választotta magának, kicsit rosszul esett, de hamar beletörődtem.
Feleségem jól kiöltözött és felvette az ajándékba kapott óráját, amit napközben nem vesz fel az örökös kézmosás miatt, meg egyébként sem hord sosem órát, de ezt ajándékba kapta, belülről fakadó elkötelezettséget érzett a hordására. A koncert után azt mondta, hogy direkt színházbérletet fog venni az óra miatt, hogy tudja hol használni.
– Milyen folt a koncert? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
– Szuper, nagyon élveztük Doronnal, összebújva, meghatottan néztük együtt… az órámat, és azt mértük, hogy mikor lesz vége az előadásnak. Doron a végefelé elaludt, valószínű a megilletődöttségtől.

Szombat reggel most én jöttem ki a gyerekekkel játszani a sportkomlexumba. Mindenáron hozni akarták a biciklit, de nem fért be a csomagtartóba, én nyűgösködtem, de Magi azt mondta, hogy ha korábban ő szét tudta szerelni, akkor nekem nyilván semmibe nem kerül, és kezembe nyomott egy kulcskészletet, úgyhogy nem volt mit tennem. Mikor kiértünk és összeszereltem a bringát, valahogy senki sem akarta használni, de köteleztem őket, hogy ha már megdolgoztattak, akkor biciklizzenek csak. Én nyomban nekiláttam a hintát keresni melyben Magit akarta lökni az udvarlója, de sehogy sem találtam. Szerettem volna megismerni a terepet, ahol felgyulladt a bűnös szerelem.
Röplabda és foci után gyülekezetbe mentünk.

Mostanában szokásom bemenni Magihoz a csoportjába, mikor Tanach-ot tanít a gyererekeknek, leülök néhány percre, elgyönyörködök benne, aztán kicsit zavarkodok, belekötök egy-két gyerekbe, és feltöltekezve távozok. Ma is bementem hozzá az óra végefelé, és hallom, hogy azt mondja a tanítványainak:
– … bnéy israel bamitbach (izrael népe a konyhában) ahelyett hogy …bnéy israel bamidbar (izrael népe a sivatagban)…- Amiatt volt a nyelvbotlás, mert ma -a szokásostól eltérően- hozzánk jött a család ebédelni, és nejem gondolatai egyfolytában a konyhában jártak.

Az is fáradtságáról árulkodott, hogy mikor kávét csinált, elfelejtett poharakat tenni a gépbe, és az összes kávé az asztalra valamint a földre csorgott.

– Hol vannak a leszármazottaink?- kérdezte Magi ebéd végén, mikor észrevettük, hogy a gyerekek nincsenek velünk és semmit sem ettek.
Nagyon soványak a fiaink, mostanában azon tanakodtunk, hogy Reuven-nek kövérítőszert adunk, mert nem tudunk rá való ruhát adni, minden nadrág leesik róla, az öveket meg gyűlöli.

De mostanában a vendégeink sem esznek sokat, péntek esténként mindig asztal mellől állnak fel mielőtt jönnének, Magi finom sütije most is majdnem teljesen érintetlen maradt, mondtam nekik, hogy legközelebb műgyümölcseket fogok kitenni az asztalra, Magi meg hozzátette, hogy ő hétvégenként elhozhatná a bölcsiből a kisgyerekek műsütijeit is.

A virágaink is hamar elfonnyadnak, hiába locsoljuk őket, ezért művirágokat is fontolóra vettünk.

Direkt jó filmet vettem ki a kölcsönzőből hogy szombat délután együtt nézzük a gyerekekkel, erősítve így a családi összetartozást. Kényelmesen letelepedtünk a szalonban, én bekiabáltam Eytannak a szobába, hogy jöjjön, mert kezdjük, de ő azt felelte, hogy nem akar.
– Ez egy nagyon jó film.
– De most számítógépen vagyok.
– Mi az, hogy most?, egész nap ott vagy, sőt egész életedben, a filmet holnap vissza kell vinnem, ha nem jössz, nem fogod látni. A számítógép megvár.
– De ICQ-n beszélek a barátommal.
– Melyikkel?
– Yehoshua-val.
– Itt lakik felettünk, miért nem ugrassz fel hozzá megbeszélni amit akarsz, különben meg egész nap együtt játszottatok.
Kis szünet után kétrét görnyedve, focival a kezében jön ki a szobából és egyenesen a bejárati ajtóhoz megy.
– Fiam, hát te majdnem bekakálsz, miért nem mégy előbb a vécére, majd megint székrekedésed lesz.
– De Yehoshuának csak öt perce van focizni.
Öt perc múlva beállított Yehoshua is, nézni akarta a filmet, így persze Eytan is csatlakozott hozzánk…

Mára ennyit.

Hétvége” bejegyzéshez ozzászólás

Minden vélemény számít!