Rubenre várva

Most, hogy leteszem Reuvent angolórára, van néhány szabad percem, a kocsiban várok rá egy eukaliptuszfa alatt, és arra gondolok, hogy mikor az eurovision-on Izrael győz, az a zsidó tehetség megérdemelt jutalma, viszont ha nem, az csak az európai antiszemitizmus újabb megnyilvánulása. (Jó, hogy van ez a zsidógyűlölet, mert mindig lehet rá hivatkozni. Más népeknek nincs ilyenjük, ebből a szempontból előnyös helyzetben vagyunk.)

Az izraeli énekes volt az idén is a legjobb, de csak a kilencedik lett. Az az ötletem támad, hogy jövőre egy orosz származású izraelit kellene futtatni (pl. Marina Makszimilian Blumin) hogy bekaszáljuk az összes volt szovjet tagköztársaság és a szláv országok szavazatát is.

A Golánról álmodozom, hogy jövőhéten majd kirándulok ott egy jót, és Olmertre haragszom, hogy piszok módon vissza akarja adni a fennsíkot a szíreknek, de nem aggódom, mert mielőtt még visszaadná jól megbuktatjuk, és én véghezviszem régen dédelgetett titkos álmom: Cipi Livni-t teszem meg miniszterelnöknek. Már több éve minden lehető hírportálon őt dicsőítem nagyhangon, álnéven. Persze ha hatalomra kerül, majd őt is megbuktatjuk, hogy más tehetség is szóhoz jusson.

Eszembe jut a 15 méter magas tűzrakás, amit Lag Baomer-kor raktak a gyerekek a ház mellett, és hogy milyen jó, hogy egyik sem égett meg. Mikor alábblohadt a tűz, mindenféle puha édességeket tűztek vékony nyársakra, és azokat pörkölgették zsibongva. Én az ablakból fényképeztem őket. A fiúk csak éjfél után kerültek ágyba, de reggel direkt nem kellett iskolába menniük, hogy kipihenhessék a másnaposságot. Egyébként ez egy elég barbár ünnep, mert a sok füst csak az ózonlyukat tágíccsa.

Eszembe jut, hogy mostanában alig alszom, és hogy aki álmatlan, az sosem alszik igazán, és sosincs ébren igazán. Valójában kellemes, részeges érzés ez, mikor éppen nem szenvedek miatta.

Arra gondolok, hogy ha nem piszkálnám, a szájpadlásomon a heg már rég begyógyult volna, de nem bírom megállni. Emlékszem, hogy mikor a hangyák varangyosra csipkedtek, előírták, hogy nem szabad vakarózni, de én akkor is véresre kapartam magam. Reménytelen eset vagyok. Ha jobban belegondolok, ez a teljes reménytelenség adja a szabadságomat.

Már itt is van Reuven, vele jön az angoltanár, megkérdem tőle hogy hogy van, csak hogy úgy tegyek, mintha érdekelne.

Rubenre várva” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Lag Baomer… Nem tudom, miről szól ez az ünnep, de hogy a gyerekek élvezik, az biztos. “Milyen jó, hogy egyik sem égett meg”, és milyen jó, hogy a szülők hagyják, támogatják. Hangulata van és közösségformáló. Tetszik.

Minden vélemény számít!