Évtized

Tíz éve már, hogy itt dolgozom. Mikor idekerültem, úgy néztem fel a targoncára, mint kisgyerek a nagykonbájnra, ma meg olyan a szememben, mint unalomig kihasznált játékautó. Összement a gyár.

Régen szorgos beosztott voltam, ma meg tétlenkedő szabadúszó. Régen tiltottnak vélt lapokat faxoltam titokban, ma meg a legkorszerűbben felszerelt digitális irodámban szörfözök a világhálón. Régen gyári gép mellett robotoltam, ma meg csak azért teszek olykor kört száz gép között, hogy az ottrobotolókat felvidítsam.
– Mi lesz velünk? Mi várható?- kérdik tőlem a munkások aggódva. –Miről beszélnek a vezetőségben?
– Nem mondhatom meg, de bízzál! Egyszer minden jóra fordul.
– Miért szereltek az étterembe is kamerákat?
– Nem tudom, de ha tiszta a lelkiismereted, mit zavar ez téged?

Minden vélemény számít!