Tűzvész

Égés után (Foto:Peti)Most már tényleg félrerakok minden fontosabb dolgot, hogy röviden beszámoljak a tűzről, nehogy végképp kialudjon a téma.

Megint a gyerekek észlelték, hogy tűz van a házunk mellett, ég a park. Én is éreztem valami üszkös szagot, de nem figyeltem rá fel kellőképpen.

Az a kevés fa gyulladt be, ami még megmaradt a korábbi tűzvészekből.

Gyorsan magamra kaptam a fényképezőgépet és kiszaladtam fotózni, hogy megörökítsek valamit. Benyomultam a koromba, kattogtattam mindenfelé, de hamar rájöttem, hogy nem lehet így átgondolatlanul alkotni, kellene valami művészi koncepció, de nem volt idő kialakítani őtet, mert a tűz terjedt tova gyorsan.

A tűzoltók még nem érkeztek meg.
Fokozottan éreztem, hogy forró a levegő. Váratlanul ért, mikor néhány fa gyufamódra belobbant mellettem, nem számítottam rá, azt hittem, hogy körülöttem már minden biztonságosan elpusztult, de a szél folyton irányt változtatgatott, meglepve engem így.

Megpörkölődtem. Többször majdnem odaégtem. Belül meg folyton azt gondoltam, hogy jó fotós vagyok, mert kockáztatok. Meg mert azonnal kilökött a fotósösztön othonról. Étlen-szomjan jöttem, pedig reggel óta panaszkodtam, hogy éhes vagyok, meg nagyon szomjas, de tudtam, hogy ha most iszok, kialszik a tűz. Majdnem én aludtam ki örökre.

Mikor a lábszőröm leégett, felfigyeltem, hogy rövidnadrágban vagyok, aztán mikor a talpam gyulladt be, észrevettem, hogy vékonytalpú gumipapucsban taposom a parazsat.
Mikor eloltottam a talptüzet, és mégsem szűnt a talpszúrás rájöttem, hogy lyukas a papucs, tüskék fúródtak mélyen a talpamba, vérzek, folytogat a füst, ájulnék, nem kapok levegőt, jönnek a tűzoltók spriccelni, és elakarják oltani a tüzemet mielőtt lefotóztam volna.

Rendőrök is jöttek. Majdnem engem gyanúsítottak gyújtogatással. Feltettek egy-két kérdést, de letagadtam. Könnyen elhitték, pedig én is lehettem volna a bűnös (most nem én voltam). A tűzoltók is csak ímmel ámmal dogoztak, be se öltöztek igazi tűzoltósra, így jó fotótémák sem lehettek.

Volt pillanat, mikor arra gondoltam, hogy hagyom a fényképezést, és beállok oltani (mégiscsak az én parkerdőm), de nem volt vizem.

Máskor meg lespriccolódtam, szaladtam máshova, ott is víz érte a gépemet. Rohangáltam mint űzött nyúl a tűzvészben. Embereket láttam az ablakokban, engem néztek, engem nevettek.

Tűzvész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hát, Kisfiam! Ennyi ésszel szabadlábon! Tényleg komoly bajod is eshetett volna! Felnősz már egyszer végre? Persze, hozzászokhattam volna már a kalandjaitokhoz, dehát lehet ehhez hozzászokni egy anyának? Ilyesmikre tanítottunk mi Titeket?

  2. az Ember szerencsere nem csak azt csinalja, amire tanitottak Ot, hanem ami eppen szuveren agyaba jut Neki, es Szive kivanatosnak tart az Adott pillanatban eppen (a nagybetus szavak fontosak es kulonos tiszteletben reszesultek /vigyazat: random/)

  3. folynak a konnyeim a nevetestol, szivem pedig zokog a vesztesegen: faj hogy a hetkoznapokban nem vagy olyan szellemes, erdekes figura mint az irasaidban… :) mihez kezdjek egy ilyen tipussal napokig osszezarva a sivatagban??? :) :)
    de azert igy is szeretlek :)

  4. A valóságban is érdekes vagyok, csak kevésbé látható, mert eltakargatom a nyilvánosság elől az alázat miatt.
    A sivatagban nagyon jó lesz napokig összezárva lenni, már nagyon izgulation.

  5. Mifele sivatag? Mit hallgattok mar el elolem megint?

    Errol a tuzrol mar olvastam toled valamikor regen, de ez a feljavitott iras jobb…:)

    Vagy ugyanez volt, csak rosszul emlekszem?

Minden vélemény számít!