Ima

ima frankpetiA gyülekezetbe, mint akkor, ma is különféle emberek járnak. Van aki lop a perselyből, mások adakoznak, némelyek nem adnak be a közösbe, de nem is vesznek el belőle. Az utóbbiak becsületes emberek, de zsugorik. Kapzsik. Az adakozók között is vannak képmutatók. A közösség vezetői nyomorult emberek, ezt magamról tudom, de Yossit is elég jól ismerem. A szentebbek messze elkerülik a testvéri közösséget. Az egyikkel éppen ma este beszélgettem az új kávéházban, korsó sört szorongatott a kezében, pisilni járt a vécére, nem volt ott a kedvenc pincérnője.
– Nincs olyan nap, hogy ne imádkoznék. -közölte, és elnyomta a cigit.
– Imakönyvből? –kérdezte egy kételkedő –vagy étkezés előtt?
– Nem. –válaszolta. Csend volt, a galileai hegyek friss levegőjét csapta arcunkba a szél.
– Tudjátok –szólalt meg valaki, témát váltva -,hogy ezek életünk legszebb percei, mikor itt ülünk így együtt, és beszélgetünk.
És valóban, most, hogy belegondoltunk, tényleg boldogok voltunk, ha ezt nem is éreztük különösképpen, csak sejtettük.

Hozzászólás