Kóser toll

Tegnap esküvőre mentünk feleségemmel, a Reuvent oktató festőnő lánya ment férjhez.
Kisebb bonyadalom támadt, mert az egyik hölgy nem volt hajlandó felmenni a zsinagóga női részlegébe, mindenáron lent akart maradni a hupá közelében, pedig világos, hogy ez teljesen törvénytelen.
Végül kivonultunk az udvarra ünnepelni, így legalább Magi is mellettem maradhatott, hisz szive mélyén ő sem akart elszakadni tőlem, csak ezt nem hozta a rabbi tudomására, megelégedett azzal, hogy lágyan a fülembe suttogta:
– Muszály elválni?
A rabbi nem talált megfelelő tollat a ketubá aláírásához, végigkérdezte a vendégeket, de hiába, nem volt senkinek olyan, amit használni lehetett egy ilyen eseményen, végül megállapította, hogy az én tollam jó. Kóser. Elkérte, félrevonult, aztán félórás várakozás után hallom, hogy kihirdeti a közönségnek, hogy az aláírás megtörtént, hol van a toll tulajdonosa, itt vagyok, mondtam, köszönöm, mondta, most már kezdődhet a ceremónia.
Csak fél órát csúsztunk a toll miatt, de belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem vagyok ott az íróeszközömmel. Lefújták volna az egész esküvőt, és ifjú pár nélkül, boldogság nélkül mentünk volna aludni.

Minden vélemény számít!