Tanácskozás

Két-három hetente összeülünk négyen a gyülekezetből, hogy átbeszéljük a dolgokat, egyezségre jussunk, példát és irányt mutassunk

Két-három hetente összeülünk négyen a gyülekezetből, hogy átbeszéljük a dolgokat, egyezségre jussunk, példát és irányt mutassunk. Ma is tanácskoztunk:

1- Következő találkozó időpontja: Majd a végén visszatérünk a kérdésre.

2- Konferenciák: lesz kettő is, az egyik Jeruzsálemben, mindenki hivatalos reája, kétnapos, szálloda, és teljes ellátás ingyen, amerikai pénzelésű persze, nagy lesz ott a tolongás, erre nem megyek.
A másik a sivatagban lesz, imacsoportos, éneklős zengedezés tapsolással. Valami oknál fogva mindenki mosolyogni fog ott, és mivel én jobban szeretem a szomorúakat (megint csak érthetetlen okokból, de akkor is nekem van igazam), oda sem fogok eljutni.

3- Fényképezés: Sokszor vannak vendégek az összejöveteleken, és rendszerint gátlástalanul fényképeznek mindenféle beleegyezés nélkül. Az egyik hölgyet például különösen zavarja, mikor felemelt kézzel énekel, és az erőszakos vadidegen ebben a pózban kapja lencsevégre. Mit csinál a fotóval az ürge? Kinek mutogatja később?

Megállapodunk, hogy táblát rakunk ki a tilos a dohányzás és a mobilokat kikapcsolni mellé “Na lo leczalem” felirattal (kérjük ne fényképezzen). Az alkalom végén aki akar, az önkéntesen beállhat a csoportképbe. Az eljárással van némi fenntartásom (alkotói szabadság, fotóművészet, szubkultúra-dokumentarizmus…), de a többség akarata, és a személyiségi jogok előtt meghajtom kopasz fejem.

Ha már itt tartunk, fűztem tovább a gondolatfolyamot, akkor a webre se lehessen felrakni valakit az illető beleegyezése nélkül, én például több szájton is találkoztam lopott fotóim éktelenkedésével.
A magam részéről újabban igyekszem a gyülekezetről alkotott képeimet elködösíteni, lekicsinyíteni, a régebben felrakottakért meg már elnézést kértem a könnyedén felismerhető emberkéktől (de leszedni nem akarom őket).

A tanácskozás ezen a pontján -vagy a pertől, vagy egyenesen a börtöntől való félelmükben- ketten is előhúztak egy-egy angolul megjelent magazint, és udvariasan megérdeklődték, hogy a bennük lévő fotókon elég felismerhetetlen vagyok-e.

4- Plakátok: Pár nappal korábban, a gyülekezetünkből néhány, túlfűtött missziói érzülettől szenvedő emberke teleragasztotta a várost a próféták messiásra vonatkozó jövendöléseik Jézusban való beteljesedését hirdető plakátokkal. Fúú de jóó, mondták többen a hívő ismerőseink közül, most aztán majd kinyílik a szemük. Igaz, hogy a vallásos zsidók (én is az vagyok egyébként, csak pajesz nélkül) másnapra lekaparták a telefonszámot és a vebszájtot, de az ige nem tér vissza üresen, mondták barátaim lelkesen.

Nem. Válaszoltam nagy bölcselkedve. Először is jót tettek velünk a kaparással, mert így senki nem tud feljelenteni törvénybeütköző cselekedetért, ugyanis tilos plakátot ragasztani, csak a kijelölt helyeken lehet, amiért fizetni kell persze. Másodszor pedig városunk tiszta, gondozott, mutass nekem még egy nem szabályosan kiragasztott plakátot! Ki fogja most lekaparni a csúf falragaszokat, a városháza dolgozói?!

Itt persze kiderült, hogy senki, mert a ragasztás nem sima plakátragasztóval történt, hanem házikészítésű csirizzel, ami csak a fal, vagy a buszmegálló szétverésével jön le.

5- Előadás: Megállapodtunk, hogy két hónap múlva meghívunk egy arab messiáshívő előadót, a “Jézus a Talmudban’ című előadás nekünk történő előadása végett.
Ez volt a doktori disszertációjának a témája.

6- Könyvelő: Az éves költségvetésünk meghaladta a 750 ezer shekelt (167 ezer dollár), ami a törvény szerint könyvelő alkalmazását teszi szükségessé.

(…)

13- Következő találkozó időpontja: majd telefonon megbeszéljük.

Ez is érdekelhet

Minden vélemény számít!